Munkaturizmus, emigráció

a történelem ismétli önmagát

 Az elmúlt pár évben drasztikusan megnőtt azoknak a száma akik külföldön próbálnak meg dolgozni, és talán még nagyobb a száma azoknak akik a jövőben tervezik hasonló okból a kiutazást. A kormány állítása szerint minden rendben van, kilábalunk a bajból,növekedünk stb...

, de viszont barátaink, családtagjaink, azok kik közel állnak hozzánk többségében már legalább gondolatban külföldön vannak. Tehát a kérdés adott:” Mi is javul valójában?”.

A történelem ismétli önmagát. Egyszer már az országnak szembe kellett nézni egy hasonló méretű kivándorlással. Akkor 1929-et írtak, és szintén egy válság indította meg az emberek nagy töbségét kifelé. Az okokat kell látni mi miért történt akkor, és most, Csak így tudjuk megérteni a jelent.

Az ember vég nélküli kapzsiság Amerikában gazdasági válsághoz vezettet. Az álmait hajkurászó ember számára rémállómmá változott az ébredés. Lehet hivatkozni a gazdaságra, pénzügyre stb. stb.., hogy kik miatt történt akkor , és kik miatt 2008-ban, de ezt az emberek okozták saját maguknak, és csak az emberek tudjuk rendelkezni.

A kapzsiság, a naivitás vagy éppen a jobb életszínvonal reményében, nem vette figyelembe senki a tetteinek a lehetséges következményeit, és ha álmainkat meg is lehet teremteni akár hitelek árán is könnyű elfeledkezni arról, hogy ez nem mehet korlátlanul következmények nélkül. Teljesen mindegy hogy ez 1929 vagy éppen 2008, Magyarország vagy például Amerika. A történet lényege ugyan az csak a körítés, és a politikai reakció más. Mint akkor most is a hiszékeny nép fogja meginni a levét, és az új generáció jövőjét teszik a döntéseikkel kilátástalanná, és reménytelenné. A nemzetei egység hiányában a kilátástalanságból sokaknak csak a kinti munka ad egyetlen választható megoldást. A kormány szerint a kivándorlás túl van reagálva, és ez teljesen normális folyamat. Az ellenzék szerint viszont igen is baj, de a megoldásaik tele vannak közhelyekkel.

Ott hibázik ez az egész ahol ered a baj, és kiindult 1929-ben is. Az emberi tényező még mindig nincs figyelembe véve. Azok akik hitelt vesznek fel emberek, ugyanúgy ahogy ahogy azok is akik adják. Az álmok eléréséhez pedig hitel kell, ha ezt elértük akkor jön a következő álom, és az azutáni stb... Viszont mikor mindenki túlvállalja magát, jön a kellemetlen ébredés, és csak a számlák hegye marad. Viszont a „jóságos” másik oldalt is meg kell nézni, mert úgy egész a kép.

Tisztába voltak vele hogy mi fog történni, legalábbis kellett volna mert hát ebből élnek, viszont a kapzsiság 1929-ben, és 2008-ban is erősebb a józan észnél. Meg tudták volna akadályozni hogy ide jussunk, de hát nem tették. Milyen egyszerű lett volna mikor bekövetkezett a baj azt mondják ejnye bejnye stb.... „majd meggondoltabbak, és szigorúbbak leszünk ez után, a tartozást meg hagyd a francba enni legyen elég pénzed”. Ja ahhoz embernek kellene lenni. Na itt ered a baj, és ezen nem lett változtatva azóta sem. A követelés maradt, és kamatostól megfizetjük, de már nem az öregek hanem mi, az új nemzedék, feltéve ha hagyjuk hogy hülyének néznek minket. A kivándorlás pedig igenis baj, rámutat hogy félünk. A jelentől a jövőtől, és legfőképpen tenni valamit. Hiányzik az egység, nemcsak az országban, bennünk is. Felváltotta a félelem a bizonytalan jövőtől, és az űr amit semmi nem tud betölteni. A valahova tartozás, érzésének hiánya. De hamarosan eljön a mi időnk.