Több nagy közép, és kisvállalatnál is bevett szokássá vállt az az irányzat, miszerint a becsületesen dolgozni próbáló munkavállalkat, olyan helyzetbe hozzák hogy kénytelen a munka törvénykönyve által előírt jogszabályokat megszegnie,. Az esetek többségében ehhez még egy adócsalás is párosul.
Több módszer is létezik ennek a véghezvitelére. Az egyik módszer az érzelmi zsarolás. Ezzel mindenki találkozott már aki valaha is dolgozott. A módszer egyszerű nem áll másból mint fenyegetőzések, és célozgatások hosszú sorából. Az esetek túlnyomó részében konkrétan a munkahely elvesztésével nem fenyegetőznek, de utalások vannak arra, hogy ha a túlórát megtagadjuk emiatt rossz megítélésbe kerülhetünk, és egy esetleges leépítésnél könnyen a kirúgásra várok listáján találhatjuk magunkat. Valamint bizonyos anyagi juttatásoktól is eleshetünk pl.: bónusz, prémiumok. Ennek egy másik esete a konkrét fenyegetés, ami a dolgozó kiszolgáltatott helyzetével él vissza. Ekkor azzal próbálják meg kényszeríteni a dolgozót hogy ha nem vállalja akkor nagyon gyorsan talál olyant helyette aki viszont igen. Ezek a fenyegetőzések , és célzások még a legelhívatottabb dolgozókban is azt a kétes érzést keltik hogy ha nem vállalja el, a munkahelye bánhatja bármennyire is kitűnően teljesít. Ezt a félelmet tovább erősíti az a tudat hogy ha mégis elküldenék, a jelen viszonyok között nem biztos hogy talál rövid időn belül másik munkahelyet. Így aztán megpróbál mindenki eleget tenni a vállalatok érdekeinek.
A másik bevett szokás hogy plusz pénz felajánlásával teszik elfogadhatóvá a többletmunka vállalását. Ez valamivel humánusabb kevesebb stresszt okoz megoldás, viszont felveti azt a problémát hogy az alap fizetés nem elég magas hogy normális munkarend mellett kielégítse az igényeinket, és ne kelljen a pihenőidőt is feláldozni érte, amit egyébként a családdal kellene tölteni, vagy éppen a kedvenc hobbinkkal. Igazság szerint ezen a vállalatok többsége tudna változtatni , ha akarna, mert az esetek túlnyomó részében jócskán több profittal rendelkeznek mint amennyi kellene hogy legyen. Ennek egy részét bérfejlesztésre tudnák fordítani, és még akkor is maradna nekik elég.
Azzal viszont mindenkinek tisztában kell lennie, hogy mikor elvárják a többlet munkát az mikortól válliak törvényszegéssé. Ez a jelenszabályzások értelmében évi maximum 250 óra lehet, valamint a
munkavégzés befejezése és kezdése között legalább 11 óra pihenőidőt kell elrendelni. Ettől eltérve már a munkáltató követ el szabálysértést, és jogilag büntethető. Erre nem lehet indok a vállalati érdek sem. Ha ez az állapot huzamosabb ideig fenyegetőzések, és juttatások felajánlásának váltogatásával fennáll, akkor mindig jusson eszünkbe hogy a munka törvénykönyve nem csak kötelez hanem jogokat is biztosít számunkra, és ezt akár jogi úton is érvényesíthetjük.
A vállalatok zsaroló magatartásával, és fölényes viselkedésével próbálják az alkalmazottakat elnyomni. Ha megfelelően bizonyítható hogy jogi szabálysértést követ el a cég az alkalmazottakkal szemben, érdemes jogi útra terelni az ügyet. Még akkor is ha esély van rá hogy kilobbizzák a cég felmentését. Érdemes ilyenkor több média fórumot is bevonni, mert ezzel drasztikusan lecsökkentjük a megvesztegetés esélyét. Az ilyen ügyekben viszont a legfontosabb hogy minél több bizonyíték, és esetlegesen sértett álljon rendelkezésünkre, mert a cégek előszeretettel tüntetnek el minden terhelő nyomot. Összességében elmondható, hogy ha minden dolgozó tisztában van a jogaival, és képes is azokat érvényesíteni, valamint tudja is bizonyítani azt, bátran belemehet egy jogi vitába, elhiheti mindenki a cégek peren kívül ki próbálnak egyezni, mert egy esetleges média botránnyal egybekötött bírósági ügy bármekkora is, sokkal komolyabb kárt tud okozni neki mint ha enged a követelésnek. Ne tartsunk tőlük. Sokszor több terhelő tényt tudunk róluk mint szükséges lenne, és a média bármikor vevő egy jó kis botrányra.